Groteszkéria felsőfokon

Konichiwa Emberek! ^^

Volt már olyan napotok, hogy mindent sötéten láttatok? Az élet értelmetlenné vált és csak rossz gondolataitok voltak? Úgy gondolom, hogy mindenki érzett már így, valaki többször, valaki meg kevésbé... Én a többször csapatot erősítem, és sajnos elég változékony személyiség vagyok, főleg akkor, amikor három, tragikus tengeralattjárós filmet nézek egy nap. :D Majd írok róla kritikát ha szeretnétek.

Szóval az ilyen napokon csak úgy bevackolom magam a takaró alá, ezerrel hallgatom a kedvenc Marilyn Manson számait, és groteszk, melankolikus képeket nézegetek. Ölembe veszem a kis laptopom és elmélkedek (ma például a Fekete novella második fejezetén. ;)) Hoztam pár képet, amik tökéletesen hozzáadnak a hangulatomhoz. :)

A képnézegetéshez pedig itt egy kis zene az egyik kedvenc előadómtól, nem sokan hallgatják, de én imádom a Beautiful Death-t, úgyhogy jó hallgatást:

A groteszk, dark és depis lelkem kedvenc képei: 

 

A szívednek nincs szeme, nem lát és nem a külső alapján dönti el, hogy kit szeret. A szív csak egy másik szívért tud dobbanni, mert a szív azt látja, ami igazán fontos: A szívet. 

 

A valódi szörnyek, nem az ágy alatt laknak.. Van, hogy csak egy lépcső választ el tőlük, vagy éppen ők takarnak be és puszit nyomnak az arcunkra esténként. A bizalmasok, akiknek a démonjainkról mesélünk, valójában maguk is démonok?  Aggódhatsz, mert ezt sosem tudhatod. 

 

Szép csöndben megfulladni, ott ahol senki nem lát, a világ alatt, ahol a kagylók a csillagok. A víz átkarol, betakar, magához emel, és végül lehúz... 

 

Fogd meg a kezed, tapintsd meg a bőröd! Ez vagy te: egy húsvér, érző test, ami egyszer majd a kukacok eledele lesz. De nem kell félned, amit látsz, az csak egy illúzió,  amit ismersz csak egy doboz. Annak a kötése, ami időtálló, maradandó és örök. A lelked kalitkájába vagy bezárva, egy börtönbe, melyből kiszabadulhatsz a megváltó pillanatban. Nem lesznek többé korlátaid, szárnyalhatsz az égen, enélkül a teher nélkül. Tehát fel a fejjel, ne sírj, mert a halál csupán a kezdet... 

 

,,Öltsd fel a megfelelő jelmezt, s a szerep már önként adódik!Jajj, gyöngeségünk bűnös ebbe, nem mi. Úgy alkottad, hogy így tud szeretni.."

  

Voltak napok, amikor úgy éreztem én létezem egyedül, a többiek körülöttem csak bábok, akik egyazon muzsikára rángatóztak, aminek ritmusát én képtelen voltam elkapni.

 

,,Tudjuk: Késő bánat, ebgondolat, egy gyötrelem száz gyötrelmet ad. Ha kegyetlenül megtréfál a sorsod, viseld el játszva, Te nevess utolsót! Sopánkodásba sohase öld erőd, Kacagj a rablón, s Te rabold meg őt!"

Köszönöm, hogy velem voltatok ezekben a melankolikus pillanatokban és elolvastátok a gondolatszösszeneteimet, és azt a pár idézetet, amit másoktól kölcsönöztem. Este még várható tőlem a novella folytatás! :) Remélem tetszett a zene, és kaptatok egy kis hangulatot. A képeket mind vihetitek, amelyik csak megtetszik!^^